A volfrámlemez hengerlését meleghengerlésre, meleghengerlésre és hideghengerlésre lehet osztani. A volfrám nagy deformációs ellenállása miatt a közönséges tekercsek nem tudnak teljes mértékben megfelelni a volfrámlemez hengerlésével szemben támasztott követelményeknek. Speciális anyagokból készült tekercseket kell használni. Hengerlés közben a tekercseket elő kell melegíteni. A különböző hengerlési feltételeknek megfelelően az előmelegítési hőmérséklet {{0}} fok. A vakminta csak akkor dolgozható fel, ha relatív sűrűsége (a tényleges sűrűség és az elméleti sűrűség aránya) nagyobb, mint 90%, és a feldolgozási teljesítmény akkor jó, ha a vakpróba sűrűsége 92-94%. A meleghengerlés virágzási hőmérséklete 1350 és 1500 fok között van, és a virágzás deformációs folyamatának paraméterei nincsenek megfelelően megválasztva, így a tuskó rétegzett lesz. A meleghengerlés kezdőhőmérséklete 1200 fok, a melegen hengerelt lemez vastagsága 8 mm, amely meleghengerlés után elérheti a 0,5 mm-t. A volfrámlemez nagy deformációs ellenállása miatt a tekercstest a hengerlés során elhajlik és deformálódik, ami a lemez vastagságának egyenetlenségét eredményezi szélességi irányban. Hengerek vagy marók cseréjekor a lemez megrepedhet a különböző alkatrészek egyenetlen alakváltozása miatt. A 0,5 mm vastag lemez plaszticitás-rideg átmeneti hőmérséklete még mindig szobahőmérséklet vagy afölötti, a lap rideg. A lapot 200-500 fokban 0,2 mm-re kell hengerelni. A hengerlés későbbi szakaszában a volfrámlemez vékony és hosszú. A lemez egyenletes felmelegedésének biztosítása érdekében gyakran bevonnak grafitot vagy molibdén-diszulfidot, ami nemcsak a lemez melegítését segíti elő, hanem a feldolgozás során is kenő hatású.